Mikor a manóval várandós lettem, tökéletesen felépítettem magamban a képet, arra az időszakra vonatkozóan, hogy milyen lesz majd amikor megszületik.
Na hát természetesen semmi sem úgy alakult!
Filmbe illő napirendet terveztem az első perctől kezdve. Nagyjából az első héten ez meg is bukott. Borzasztóan éreztem magam… az az érzés volt bennem sokáig, hogy biztosan valamit rosszul csinálok, nem jól osztom be az időmet és hasonló indokok.
Nem.
Egyszerűen arról van szó, hogy ő is egy kis érző emberi lény, saját akarattal, önálló természettel, ami ugyanúgy jelen van baba korban, mint felnőtt korban. 1-2 hónapba beletelt mire rájöttem, hogy jól csinálok mindent. Mindent úgy csinálok ahogyan neki jó. Minden édesanya pontosan úgy csinálja ahogy az ő gyermekének arra szüksége van! Nincs két egyforma kisbaba, nincs két egyforma napirend.
A kívülről érkező hatások nem szabad, hogy elnyomják megérzéseidet , vagy frusztrálniuk, kétségeket ébreszteniük benned. Gondolok itt az olyan kérdésekre, hogy “3 óránként eszik?” “Elegendő tejed van?” “Hányszor kakil egy nap?” “Mikor fekszik le aludni?” “Pontban 6-kor van fürdetés minden nap?” Csupa olyan kérdés, ami nyomaszthat egy édesanyát. Pár hetes korban ezekre “tudatosan” nem figyelünk, csak csináljuk, ösztönből. Ahogy jön, a lehető legjobb tudásunk es megérzésünk szerint.
Ne felejtsd el, hogy két újszülött van a háznál mikor megszületik az első baba, hiszen ott vagy te is, mint újdonsült édesanya!
