Különböző életszakaszainkban, különböző zajforrásokkal kell megbirkózzunk, melyek a külvilágból érnek minket. Ezzel nincs is semmi gond, hiszen társas lénynek születtünk. Nap mint nap emberekkel találkozunk, így éljük az életünket. A legcsodálatosabb érzés, amikor az ember hazaér a munkából és hőn szeretett családja otthon várja.
Na de mi a helyzet akkor mikor ránk tör a csend utáni vágy érzése?
Ez nem azért van, mert kevésbé szeretjük a társunkat vagy a gyermekeinket. Pusztán földi halandók vagyunk és szükségünk van némi időre önmagunkkal. Fontos, hogy ennek rendszeresen eleget tegyünk, még ha csak pár percre is. Ha sokáig nem tudunk ennek eleget tenni, egy bizonyos idő elteltével azon kapjuk magunkat, hogy ingerültebbek vagyunk, feledékenyebbek, türelmetlenebbek és folyton kergetjük önmagunkat csak éppen nem tudjuk utolérni.
Beleragadunk azokba a szerepeinkbe, melyeket nap mint nap felöltünk. Legyen az anyaság, feleség vagy munkavállaló szerep. Jó esetben azok is mi vagyunk, csak az „Énünk” egy olyan oldala, ami kizárólag arra a területre koncentrálódik.
A balansz akkor van meg, ha mindig önmagunk vagyunk az egyes, élet adta helyzetekben és helyt tudunk állni, oly módon, hogy nem szűkül be a világnézetünk bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Fel tudjuk térképezni a helyzeteket anélkül, hogy az utolsó idegszálunk is búcsút mondana, illetve nem bánjuk meg reakcióink következményét.
Szakíts időt önmagadra!
Kapcsolj be egy számodra kedves zenét. Énekelj! Vegyél egy forró fürdőt. Menj el sétálni. Ülj ki a kertbe vagy a teraszra. Nézz meg egy részt (vagy az összeset) a kedvenc sorozatodból. Nézz meg egy filmet. Jógázz, sportolj. Menj el a kedvenc cukrászdádba és kérd a kedvenc sütidet. Hívd fel a barátnődet és feledkezzetek bele a beszélgetésbe. Aludj. Olvass! Lazíts!
Csinálj bármi olyat, ami feltölt. Engedd meg, hogy magaddal tölts egy kis minőségi időt.
A tested és a lelked is meghálálja!
