Napjaink szerves részét képezi a közösségi média használata, gyakorlatilag a mellékhelységbe sem megyünk a telefonunk nélkül. Régen beértük a WC illatosító használati utasításával is…
Nem kifizetődő hosszú távon az, ha a social médiában felbukkanó hírességek, celebek vagy akár átlag emberek által gyártott tartalmak alapján alkotsz véleményt és ítéletet saját magadról. Minden egyes ember EGY és EGYEDI, nincs belőle több!
A mai világ talán legnagyobb problémája, hogy az emberek nem rendelkeznek kellő önbizalommal, testkép zavarban szenvednek, nagy mértékben torzul az emberekkel kapcsolatos nézetük és a hiteles önértékelés képessége megbomlik.
Mi lehet ennek az oka?
Azt gondolom, hogy elég összetett ez a dolog. Ám mégis valahol ott van az igazság, hogy a közösségi médiával élünk szoros és kártékony párkapcsolatban. Szinte már kéz a kézben jár valahol a stockholm szindrómával. Ugyanis a helyzet az, hogy az emberek valahol tudatában vannak annak a ténynek, hogy nem ők irányítanak, hanem őket irányítják ezek a platformok, szinte mágnesként vonzzák őket a nap minden órájában. „Csak ránézek a telefonomra” címszó alatt történik a baj.
Oly mértékben éljük az életünket az online társadalom színterén, hogy a szürke hétköznapokban észre sem vesszük a valódi értékeket/értékeinket. Elmosódik a határvonal a valóság és az ideálok világa között.
Annyi komplexusokkal teli emberrel találkozhatunk, akik úgy érzik legbelül, hogy kevésnek bizonyulnak másokhoz képest és ezt palástolva felvesznek egy olyan álarcot, melyet valahonnét, valakitől „szalajtottak”.
Szó szerint!
Beszélhetünk ez esetben felvett viselkedési formákról különböző szituációkban, ugyanitt gesztusokról vagy akár kész stílusok átvételéről, melyekkel látszólag nem tudnak azonosulni, de bele kényszerítik önmagukat ezekbe az izzasztó helyzetekbe. Igen ezek baromi brutál vívódások lehetnek, méghozzá azért, mert igazi énjük küzdeni próbál a színfalak mögött, hogy kijusson a színpadra, de nem, nem engedjük neki. Ágálhatunk ez ellen, de biztos vagyok benne, hogy mindenki hordta ezt a cipőt… egyszer biztosan.
Igenis minden embernek szüksége van arra, hogy saját bőrében élje az életét. Nem kellenek ehhez a külső környezeti visszacsatolások. Úgy meg végképp nem, ha nem is önmagunkról kapunk vissza jelzést, hanem egy prototípusról… Meg kell engedd, hogy a belső hangod vezessen.
Jusson eszedbe, mikor véka alá igyekszel rejteni a „kicsi” énedet, hogy akkor ott abban a percben mi okod van félni?
Miért félnél attól, hogy másnak nem felelsz meg?
Szeretném felhívni a figyelmedet, hogy mindenkinek soha nem fogsz tudni megfelelni, egy valakinek a legkönnyebb… saját magadnak.
Olyan környezetben próbálj meg mozogni, olyan emberekkel, akik feltöltenek. Nem kell a 21. század szélsőséges elvárásainak élned. Mérsékeld az életedbe beszivárgó zajokat, légy tudatosabb.
A tudatosság nem csak azokhoz a témákhoz kapcsolható, amikor étkezésről, szépségápolásról, környezetvédelemről beszélünk, a mentális tudatosság talán az első és legfontosabb dolog az életünkben, utána jöhet minden más.
