Képesek vagyunk egész életeken át kutatni a másik felünk után.
Kezdetben hajkurásszuk Őt, aztán kissé reményvesztettek leszünk, hogy létezik-e egyáltalán…
Aztán lankad a tűz iránta és peregnek a napok.
Jön egy mélyzuhanás, ahol egyszerűen csak a csönd van és néha meghallod a belső hangod, hogy „ÁLLJ MÁR FEL!”
De aztán el is illan és rá se hederítesz.
Kis idő elteltével a hang után fellobban egy érzés, hogy „MENNEM KÉNE”. Hezitálsz, de végülis elindulsz azzal a tűzzel, ami annak idején hajtott.
Ahogy mész érzed, hogy ez most más.
Az igazság az, hogy a másik feled az valóban a Te valódi részed. Ennek hiányában, nem tudsz egész lenni egy másik ember mellett, csak Önmagad árnyéka. Amíg magadat nem tudod szeretni, ne keress mást a helyére, hogy szeressen. Sosem fog azzal a tűzzel, ahogyan Te tudnád Önmagadat, minden apró kis hibáddal együtt.
Az Önszeretet a legcsodálatosabb képesség ezen a földön, amit kaphattunk, hiszen van valaki, egy ember, aki valóban a végsőkig kitart majd melletted.
Engedd neki.
